Az utóbbi idõben sūrūn váltogatom a színeket a körmeimen, így egy olyan körömlakkot kerestem, amibõl találok pár jó színt, olcsó, de azért viszonylag tartós is.

Ki is próbáltam párat, kapva az alkalmon, hogy Londonban a divatmagazinokhoz gyakran csomagolnak ajándékként lakkokat. Azonban szinte mindegyik csalódásnak bizonyult. 1-2 nap elteltével már koptak is le.

Késõbb már Pesten nézelõdve, nagyon megtetszettek a DM saját márkájának a S-HE lakkjainak színei. Vettem egyet tetsztnek és nagyon meglepett. 3-4 napig simán kibírja töredezés nélkül, ha két rétegben kenem fel a körmeimre. Nem mellesleg a széles ecsettel sokkal könnyebb felvinni is. Az ára pedig 600 Ft körül mozog.

Nekem bevált. Így már 4 színt is beszreztem belõle. Próbáljátok ki ti is!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebook-on is! 

képek: saját 

A tavalyi év mozgalmas volt a British Vogue életében, hiszen a lap megjelenésének 100. évfordulóját ünnepelték. Ennek keretébent több eseményt is szerveztek 2016 folyamán, például egy nagy szabású kiállítást a National Portrait Gallery-ben Londonban. (Ami egyébként jelneleg Manchesterben tekinthetõ meg) Nem mellesleg pedig a BBC kameráit is beengedték a magazin kulisszái mögé, hogy megmutassák, hogyan készül el a lap ünnepi száma.

A Vogue 100: A Century of Style a kiállítás anyagát foglalja össze könyv formájában. Kronológiai sorrendet tartva, évtizedenként fejezetekre bontva mutatják be a jól válogatott képeket. 

A csodálatos fotók mellett engem nagyon megfogtak a melléjük fūzött rövid kis sztorik is. Ezek tényleg csak pár sorosak, viszont közelebb hozzák a Vogue világát az által, hogy a képek elkészülésérõl, a modellekrõl és a fotósokról is elhintenek pár érdekes információt. 

Külön érdekes még, hogy a British Vogue több fotósa a második világháború alatt a háborús eseményeket is folyamatosan fényképezte. Ezekbõl is van egy válogatás a könyvben. A háborút követõ idõkben pedig a rommá változott London díszletként jelenik meg egy-egy divatfotón.

Gyönyörū válogatás ez a könyv, divatrajongóknak pedig szinte egy valóságos kincs. Én biztosan sokat fogom még lapozgatni.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebook-on is! 

képek: saját 

Így az év vége felé járva kapott el az érzés, hogy folytatni szeretném a blogomat.

Viszont biztos vagyok benne, hogy más lesz mint amilyen eddig volt. 

Egyrészt kap a blog egy instagram fiókot, ahol sūrūbben fogok jelentkezni mindenféle divattal kapcsolatos témával, tippel, "aktuálisan mit hordok képekkel" és hasonlók.

Más részt magát a blogírást szeretném rendszeresebbé tenni, mert azt hiszem korábban ennek hiánya miatt csúszott ki a kezem közül az egész.

Az írás hiánya ellenére nem álltam meg a divat miértje, és úgy egyáltalán az öltözködési szokásaink után kutakodni. Legyen az könyv, magazin vagy az interneten talált cikk és videó, ha érdekes témát találok, ugyanúgy szívesen rágom át magam rajta, legyen bármilyen hosszú is.

Viszont nehézkessé vált az utóbbi idõben, hogy megosszak magamból bármit is, nem csak itt a blogon hanem úgy egyáltalán. 

Szeretnék ezen változtatni.

Szóval hamarosan jelentkezem!

Az instagramon pedig ITT találtok meg.

A pólóknál maradva, már régen szerettem volna írni az Out of Print márkáról. 

Eredetileg csak pólókkal foglalkoztak, a közelmúltban bõvítették ki a kínálatot. Ma már találunk a webshopjukban zoknikat, vásszon szatyrokat, tolltartókat, bögréket, és még sok minden mást.

De hogy miért is érdekes az Out of Print? 

Mert a fõ célja az olvasás népszerūsítése. A teljes kínálat témája az olvasás szeretetére épül. A legtöbb minta elképzelt, vagy reprodukált könyvborító szerū grafika, de találni könyvtári kártyára hajazó sálat, és Edgar Allen Poe fejével díszített zoknit is.

Rendkívül szépen kivitelezett, egyedi grafikákkal dolgoznak, és minden termékük magas minõségū.

Természetesen könyvet is lehet venni náluk, de ami talán a legszimpatikusabb, hogy minden termék eladása után egy könyvet adományoznak rászoruló közösségeknek a Books for Africa segítségével.

Szerintem nagyon egyedi és hiánypótló, amit csinálnak. Az olvasás pedig soha nem fog kimenni a divatból.

Az Out of Print honlapját itt találod, a Facebook oldalukat pedig itt. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebook-on is! 

képek: Out of Print

... a Zara!

Hosszas keresgélés eredménye ez, kutattam neten és  boltokban is.  (Hogy csak párat említsek: H&M, Stradivarius, Top Shop, Primark, Next, Pull & Bear, Monki...) 

Fõ kitételeim pedig a következõk voltak:

1: Ne legyen szūk szabású.

2: Lehetõleg tiszta pamut legyen az anyaga, vagy ha kevert, akkor nagyobb arányban legyen benne pamut.

3: Ne legyen szūk a nyakkivágása.

4: Ne legyen túl kicsi az ujja.

5: Ne legyen vékony és emiatt nagyon áttetszõ az nyaga.

6: Ne legyen túl bõ se.

7: Szépen legyen elvarrva az ujjaknál, és az aljánál is.

8: Legyen belõle fekete, fehér, és szürke színū. 

Szóval olyan basic pólót kersetem, ami sokféle megjelenéshez jól passzintható, kényelmes, de nem alaktalan, és nem utolsó sorban jól érzem magam benne. 

Nem volt könnyū dolgom. Fõleg amiatt, hogy sok helyen a pólók nagy része szinte teljesen mūszálas, túl szūkre van szabva, vagy hordószerūen bõ.

Azonban a Zara B&W Collection-ös V nyakkivágású pólói minden kritériumomnak megfeleltek. Ráadásul 100%-osan organikus pamutból készūltek. 

Mivel mostmár 1-2 hete folyamatosan használom én is ezeket a pólókat, bátran merem ajánlani bárkinek, aki hasonlót keres. Teljesen meg vagyok velük elégedve.

A Zara honlapján itt találjátok a pólót.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebook-on is!

képek: Zara.com.

Nem véletlenül csak most írom meg ezt a bejegyzést. Januárban, sőt, még februárban is tele volt minden Bowie halálával, és a vele kapcsolatos megemlékezésekkel. Nekem kellett egy kis idő, hogy megemésszem a történteket.

Eléggé lesújtott, hogy elment. Tényleg, az volt, hogy egyik nap még nagyon örültem, hogy kijött az új album, imádtam a videoklipeket, másnap reggel pedig jött a halálhíre, amit először nem tudtam elhinni, és amikor már egyértelmű volt, hogy igaz a hír, az rettenetesen elszomorított. Nyilván nem ismertem személyesen, csak a zenéin, interjúin, és az egyéb nyilvános megjelenésein keresztül, mégis olyan érzésem volt, mintha egy közeli ismerősömet veszítettem volna el. Nem csak a zenéjét imádtam(és fogom eztán is), de szimpatikus volt számomra szinte minden a személyiségében, például: a kedvessége mindenki felé, a bátorsága, az olvasottsága, a lazasága, a humora, és az, hogy nagyra értékelte a különcséget.

Rendkívüli embernek tartottam mindig is, nem hiába kapta ez a blog is a nevét az egyik dalának címe után.

Ma már úgy látom, hogy igen, meghalt, és ez szomorú, ugyanakkor rendkívül boldog vagyok, hogy egy időben élhettem vele. Hogy izgatottan várhattam az albumai megjelenését, vagy azt, hogy mikor bukkan fel legközelebb egy filmben, interjúban, bármiben. 

És igen, kicsit eltértem a blog témájától, de most vissza is kanyarodok hozzá azonnal. Már egy ideje terveztem, hogy összeállítok egy albumot Bowie külső megjelenéséről. Mivel szerettem volna normális képeket találni hozzá, lehetőleg évszámmal, elsőre úgy tűnt, hogy nem lesz könnyű dolgom.

Azonban találtam egy szuper tumblr blogot, ami nagy segítségemre volt, így a képek többsége innen származik. A nightspell csak Bowie-ról posztol képeket, ráadásul többségük igen jó minőségű, plusz évszámmal ellátott. Így időrendi sorrendbe rendeztem, ami nekem a legjobban tetszett. 

Remélem átjön majd mindenkinek az album végiglapozása után, mekkora figura volt Bowie, és milyen jól használta a megjelenését arra, hogy felhívja magára a figyelmet, új utakat mutasson az öltözködésben, és nem utolsósorban kifejezze aktuális önmagát. Meg merte mutatni az öltözködésével is, hogy változik. Változott abban, hogy éppen mire fókuszált, mit talált éppen érdekesnek, újnak, szokatlannak, fontosnak. 

Viszont úgy gondolom, hogy egy része sosem változott igazán. A személyisége. Hiába ékesítette magát akár tollakkal, és játszott a színpadon bármit, ez a része ugyanaz maradt. Egy rendkívül kedves különc, aki mindig az újat kereste.

képek: nightspell

Már jócskán az új évben tapicskolunk tudom, de nekem ez lesz az idei első bejegyzésem így február közepén.

2015-el ellentétben most nem fogadtam meg semmi konkrétat. Bár ünnepélyesen bejelenthetem, hogy az előző évi fogadalmamat, hogy nem veszek új cuccokat, sikeresen teljesítettem. :)

Nem, egyáltalan nem volt könnyű. Lévén hozzá voltam szokva, hogyha bármikor olyan kedvem van, vehetek magamnak új ruhákat. Viszont sikerült megállni. És hogy mit vettem először? Melltartókat, a karácsonyra kapott utalványból. Mert tényleg szükségem volt rá. Így megszűnt a kényelmetlen érzés amit az okozott, hogy nem megfelelő méretű melltartókat hordtam. És hát ja, ez volt az egyik legkellemetlenebb része a kihívásnak.

Másodjára új utcai sportcipőket vettem, mert a régit már annyira elhasználtam, hogy elkezdett fájni a lábfejem ha azt hordtam. Hozzáteszem nem egy mai darab volt szegény Adidas Sleek Series cipő, legalább 6-7 éves volt már. Bár tényleg imádtam, hosszabb sétákhoz már biztos nem fogom felvenni. 

Azóta beszereztem pár egyszínű fehér, szürke, és fekete felsőt és trikót, mert ezeket elég sokat hordom, és a régiek többségét kinőttem vagy besárgultak. Meg néhány szoknyát, mert azok közül is sok szorított derékban. (Mellékesem megjegyzem, nem egyet 5 éve vettem, vagy még régebben, csoda hogy eddig kitartottak.)

Szóval, visszatérve a ruhaböjtre, milyen pozitív hatásait tapasztalom a kihívásomnak?

-Sokkal jobban átgondolom, mielőtt megveszek valamit, hogy szükségem van-e rá.

-Könnyebben lebeszélem magam a fölösleges ruhák megvásárlásáról.

-Jobban odafigyelek a minőségre. Például már egyáltalán nem veszek műszálas felsőket, mert tudom, hogy nem érzem jól magam az ilyen darabokban. 

-Másképp tekintek a külsőségekre. Értem ez alatt, hogy inkább simán tárgyaknak tekintem őket, mint hogy személyiséget tulajdonítanék nekik, és úgy érzem én adom hozzájuk a pluszt, ha hordom őket. Régebben ez inkább fordítva volt.

-Sokkal könnyebben adományozom el a megunt darabokat, és ezt leginkább azért teszem, mert ezt érzem helyesnek. Amikor még decemberben hazalátogattam, döbbenten vettem észre, meg mennyi ruhám van a pesti lakásban még mindig. Nekiláttam egy újabb válogatásnak, és kiderült, hogy kábé fele a cuccoknak vagy nem jó már rám, vagy elrongyolódott, vagy egyszerűen nem érzem hogy hordani fogom valaha. Ezekkel már tényleg nem cicóztam, az összeset adományba küldöm, és remélem más majd örömét leli bennük.

-Rászoktam arra, hogy gyakrabban átnézzem a ruháimat, hogy mi kell, mi pedig nem. Az elmúlt szūk másfél hónapban is kiszortíroztam párat.

Így összességében azt mondhatom, hogy volt értelme kibírni ezt az egy évet vásárlás nélkül. A hozzáálásom érezhetõen megváltozott a külsõségeket nézve. És voltaképpen ez volt a célja az egésznek.

És hogy mit tervezek erre az évre?

Szeretnék aktívabb lenni minden téren. Gyakrabban jelentkezni bejegyzésekkel. Többet rajzolni. Rendes munkát találni itt kint Londonban.

Jelenleg egy gyakornoki állásom van egy vintage ruhákkal és férfi ruházattal foglalkozó most induló cégnél, ami renkívül érdekes, hiszen belülrõl figyelhetem, hogyan éplül fel egy divat brand. Azt hiszem errõl még fogok írni bõvebben. Plusz egyre több angol márkát fedezek fel itt kint, majd ezekrõl is szeretnék írni, meg legalább 3 másik bejegyzéskezdemény várja, hogy befejezzem õket..

Szóval van tennivaló bõven. Hamarosan újra jelentkezem. :)

Már nincs egy hónap és vége az évnek, ami azt jelenti, hogy lejár a fogadalmam is, hogy nem veszek új ruhákat és kiegészítőket. 

Ahogy azt a korábbi állapotjelentésben megelőlegeztem, tényleg a december az egyik legnehezebb hónap az egészből. Az akcióhegyek nem kímélnek, Black Friday, Black week, Xmas Special Sale, UltraMegaGigaSale... és még sorolhatnám. 

Az akciókon felül a hirdetések mennyiségének megnövekedése sem elhanyagolható nehezítő tényező. Tényleg bármit nyitok meg a gépemen, száz ruhamárkát hirdető reklám jelenik meg, hogy a hírleveleket ne is említsem. Mivel érdekelnek az újdonságok, jó pár márkát követek instagramon is, és hát ott sem tétlenkednek az ünnepi időszakban, megnőtt a posztok és az akciók száma is.

A másik, hogy kardigánhiányom van. Így a hidegebb hónapokban tűnt fel, hogy nem hoztam ki magammal normális kardigánt. Mert ami itt van velem Londonban ( pontosan 2 db), az vagy túl meleg, vagy rövid ujjú és nem megy semmihez. Szóval ez elég zavaró most, és december végééig ez nem is fog változni. Marad a póló+pulcsi, vagy ing+pulcsi kombináció.

Ezek mellett rájöttem, hogy mi az ami leginkább nehéz: az, hogy el kell viselnem, hogy lecsúszok dolgokról. Értem ez alatt, hogy megtetszik valami, de mivel ebben az évben nem vehetem meg, nagy eséllyel elszalasztom, hiszen olyan gyorsan cserélődnek a kollekciók. 

Szóval az év utolsó hónapjában megszaporodtak a nehezítő tényezők. De most már csak azért is kibírom.

Habár nem vehetek semmit, csináltam most egy amolyan kívánságlista félét. Szóval összeszedtem pár dolgot, amit ha a fogadalmam nem tartana vissza, nagy eséllyel megvennék magamnak. Meglepően rövid lett a lista, összesen 9 cuccot tartalmaz. Ábrándozni csak lehet... íme:

 képek: TOMS, Monki, USE, TheBetaVersion, H&M, Daige

Habár én jelenleg megvagyok a régi óráimmal,  böngészés közben rendre találok olyan óramárkákat, melyeknek a kínálata letaglóz. Ezekből készítettem egy válogatást most.

Mivel az én szememmel sok minden ízlésesnek számíthat, legyen az barokkosan túlzó néha, extravagáns, vagy a végletekig letisztult, egy elég eklektikus válogatást fogtok látni. Íme:

 képek: Dial Watches, Komono, Shore Projects, Van Cleef & Arpels, Swatch, Skagen

Állandó figyelemmel kísérem a hazai tervezők aktuális kollekcióit. És már-már mániámmá vált az utóbbi években, hogy kiemelten a hátizsákokra összpontosítok. Mielőtt elszántam magamat az egy éves ruhaböjtre, nyilván vettem is egyet. Egy USE bag hátizsákot, ami Bob névre hallgat. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nap-sárga színben rendeltem meg magamnak, mert ez a vidám szín mindig feldobja az napomat, és ahogy eddig tapasztaltam, másokét is. Később pedig kaptam egy Serin hátizsákot, amit szintén nagyon szeretek a régies virágmintája és strapabírása miatt. 

Ezek mellett nyilván volt már más hátizsákom is, de ez a kettő szoktatott rá igazán arra, hogy többet hordjak hátizsákot. Manapság már konkrétan fura, ha nem egy ilyen kiegészítővel indulok el itthonról, sokkal kényelmesebbnek és praktikusabbnak érzem mint a válltáskákat. 

Így most szemezgettem a jelenlegi magyar kínálatból, de nem akartam csak fotókat mutogatni, hanem inkább karaktereket képzeltem el és rajzoltam a hátizsákokhoz.

A Béta Felix hátizsákjához egy olyan karaktert találtam ki, aki nem ijed meg a kihívásoktól, kedveli a laza szabású nadrágokat, az oxford cipőket, előnyben részesíti a minőséget és kényelmet, és bármikor kész biciklire pattanni. Szóval egy lány, aki megállíthatatlan.

A Klassdsign Nude hátizsákjához elsőre egy ábrándozásra hajlamos karakter jutott eszembe, aki kedveli a pasztell színeket, és a szokatlan árnyalatú és mintájú kabátokat. Szeret kávézókban olvasni egy csésze fekete mellett, és soha sem rest egy kedves szót mondani bárkinek.

A Nanushka Keld hátizsákjáról egy vérbeli "fashionista" jutott eszembe, aki minden részletre figyel, kedveli a szokatlan textúrákat, bevállalós és magával szemben is kíméletlen, ha öltözködésről van szó. Ugyanakkor kedveli a meglepetést előidéző játékos megoldásokat, amik megfűszerezik a megjelenését. Ha a szemével ölni tudna..

A USE bag Hida hátizsákjához szerintem egyértelműen egy vagány karakter illik a leginkább. Aki nem fél lilára festeni  a haját, ha olyanja van, mindig rohan valahova, de fontos neki, hogy jól nézzen ki. Minden lében kanál személyiség, akit rögtön megjegyzel magadnak, mert minden furcsaságával együtt magával ragadó figura.

rajzok: saját