Nem olyan rég botlottam két igen érdekes tumblr oldalba, ami a távolabbi múltból fennmaradt tárgyakkal és építményekkel foglalkozik. Az Archaic wonder és a Bone and papyrus képgyűjteményében rengeteg ékszer is található, ókori és ősi egyaránt, de későbbiek is. Némelyik csupán a tulajdonos státuszát mutatta, de vannak eljegyzési gyűrűk, és más rituális kiegészítők is. Az oldalak nagy erénye, hogy többnyire minden tárgyhoz tartozik leírás, hogy melyik időszakból származik, milyen célt szolgált, hol készült. 

A jelen mellett mindig érdekelt a múltban élő emberek öltözködése is, így ez az oldal mondhatni kincs számomra. Elképesztőnek tartom, hogy már ennyire régen is ilyen részletgazdag és szép ékszereket készítettek, és hordtak az emberek. Hiszen régen nem voltak olyan gépek, és eszközök mint manapság. 

De nem is húzom tovább, itt egy kis válogatás az oldalakról: 

Képek: Archaic wonder, Bone and papyrus

Ma megérkezett az egyik kedvenc magyar márkám, a Daige idei őszi-téli kollekciójának lookbook-ja. Az "IT'S ME" névre keresztelt kollekciót az iskolapadban töltött órák ihlették, amikor az unalom "hevében" előkerült a négyzetrácsos papír, és amőba verseny vette kezdetét.  De előhívja a tanulás során vétett hibák játékosságát is a felhasznált mintákon keresztül. 

Úgy egyáltalán a játékosság fontos eleme a kollekciónak, ami nem csak a mintáknak, hanem a szokatlan kivágásoknak és átlapolós részleteknek is köszönhető. A "bokavillantós" farmernadrág pedig nekem azt az időszakot juttatja eszembe, amikor a már félig kinőtt nadrágot még mindig hordtam, mert nagyon szerettem, pedig már rég kicsi volt, de nehéz volt belátni, hogy ez van, nincs mit tenni.

Őszintén szólva, nosztalgiázásra csábított a kollekció leírása, és maga a kollekció is. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy ezekben a ruhákban szívesen merengnék tovább, vagy élném újra azokat az unalmas órákat, amikor a padokat dekoráltam ki. Szinte minden eleme szuper és jól variálható az "IT'S ME" kollekciónak. 

További képek az új Daige kollekcióról a galériában, és a facebook oldalukon!

fotók: Kecskés Márton

Richard Avedon 1954-ben készült képei mai szemmel távolinak és álomszerűnek hatnak. A Greta Plattry ruháit bemutató sorozat, egy sokkal lassabb, és ebben a zöld környezetben még idillikusabbnak ható világot tár elénk. A többnyire női modellek, vidáman sétálnak, vagy heverésznek az őket körülvevő természetben.

Nekem azokat a vasárnapokat juttatja eszembe ez a sorozat, amik a park zöld füvében heverészésről szólnak, megspékelve egy jó könyvvel, vagy újsággal. Az olyan vasárnapokat, amik nélkülöznek minden sietséget, feszültséget, és nyugalommal töltenek el.

képek: Richard Avedon, myvintagevogue.tumblr.com

Nemrég fedeztem fel magamnak újra a NAF NAF márkát. Mindig is vonzódtam a francia márkákhoz, nem véletlenül.. A NAF NAF őszi-téli kollekciójában tobzódhatunk a franciákra jellemző lazán sikkes darabokban. 

Az online lookbook-ban felvonultatott összeállítások tele vannak szuper ötletekkel, és jól reprezentálják, milyen könnyen variálhatóak a ruháik. A merészebb darabokat, mint az áttetsző rétegekből álló fekete miniszoknyát is, ügyesen passzintják a lazább fekete kardigánnal és egy sportcipővel. Nem egy összeállítás pedig a rétegezés és a jóízűen válogatott színek magasiskolája. De nem is fűznék hozzá többet, a galériában megnézhetitek, a szerintem legjobb összeállításokat a lookbook-ból!

képek: NAF NAF Paris

Már eltelt több mint fél év azóta, hogy utoljára új ruhát, vagy egyéb kiegészítőt vettem magamnak.  

Az elmúlt 1-2 hónapban kezdtem csak észrevenni magamon, hogy nehéz ellenállnom a bolti leárazások keltette kísértésnek. Pedig ésszel tudom, hogy nincs szükségem új dolgokra, mert még a sok selejtezés után is azt látom, hogy nagyon sok cuccom van. 

Több olyan ruhámat elkezdtem hordani, amit mondjuk már 1-2 éve teljesen mellőztem. Amit meg ezek után se kezdtem el használni, azt külön gyűjtöttem.

Ezen felül még durvább szelektálásra is kényszerültem, mert nemrég kiköltöztem Londonba. Rendkívül nehéz volt úgy válogatni, hogy tudtam, hogy csak egy nagyobb, és egy kisebb bőröndöt viszek ki egyenlőre, és abban nem csak a ruháknak kell a hely, hanem a kozmetikumoknak, a rajzeszközeimnek, és egyebeknek... Számításba vettem ugyan, hogy év végén hazalátogatok, és akkor megint tudok vinni magammal ruhákat, de még így is nagyon nehéz volt.

Hozzászoktam az évek során ahhoz, hogy sok cuccból tudok válogatni, és ha éppen kell egy ruha egy alkalomra, akkor megveszem és kész. Vagy ha olyanom van, akkor bemegyek a sarki turiba, és kijövök onnan legalább 5 ruhával. Ez most nem így van. A költözés meg csak rátesz egy lapáttal az egészre. 

London, meg ha úgy vesszük, egy újabb kihívás lesz. Szeretem az angol márkákat, és itt sem kíméli majd a leárazási hullám az érzékeimet. 

A másik, ami még megnehezíti ezt a nemvásárlási kihívást, hogy idő közben a mellméretem is megváltozott. Így most egy csomó melltartómat nem tudom hordani, mert kényelmetlen, vagy egyáltalán nem is jön rendesen rám. És ez nagyon frusztráló érzés. Erre anya azt mondta, hogy ennyi engedményt tehetnék magamnak, hogy veszek pár melltartót. De nem akarok, mert azt szabályszegésnek érezném.

Ami kicsit enyhítette a nemvásárlással járó hiányérzetemet, hogy ismerősöktől és anyától kaptam egy-két új cuccot. Ami ugye nem számít szabályszegésnek, hiszen nem én vettem magamnak, hanem ajándékba kaptam. Ennek ellenére is éreztem egy kis bűntudatot miattuk. Ami jobban belegondolva furcsa, hiszen valójában nem szegtem meg a fogadalmamat.

A legérdekesebb amúgy az, hogy azon kezdtem el gondolkozni, hogyha vége lesz ennek az évnek, akkor szeretném nem azzal kezdeni, hogy ész nélkül megveszek bármit ami elém kerül. Hanem szeretném úgy csinálni, hogy egy hónapban pl csak 2-3 új dolgot veszek. Vagy hogy minőségibb alapcuccokat keresek majd. Szóval észrevettem magamon hogy tényleg szeretnék tudatosabban öltözködni, és nem fölösleges ruhahegyeket felhalmozni otthon, mint eddig. Mert érezhető, hogy kevesebb ruhával kevesebb gondom is van. És ez kifejezetten jó érzés.

Ami már most egyértelmű, hogy egyre több olyan régi ruha vált vonzóvá, ami apáé, anyáé, nagynénié, mamáé vagy egyéb rokonomé volt. Pl anya fiatalkori midi szoknyái és farmerei, amik közül már most kihoztam párat Londonba. És úgy érzem megéri velük foglalkozni, többször kimosni őket, hogy elszálljon a dohos szag, vagy átalakítani őket. Tényleg nem egy olyan Levi's- farmert találtam, amit a vintage boltokban manapság aranyáron adnak el. 

Összességében egyre nehezebbnek érzem ezt az egy éves ruhaböjtöt. Azt hiszem december lesz a legnehezebb, amikor már nem lesz sok hátra belőle, viszont elkezdődnek az ünnepi akciók. De felszabadító is ez az év, hiszen ennek köszönhetően már most nagyon sok felesleges cucctól váltam meg, és elkezdtem jobban értékelni a meglévőket. Szóval egy nagy mosollyal fejezem most be ezt a bejegyzést, és hamarosan jelentkezem, immáron Londonból!

Kép: saját

Az esküvő szezon kellős közepén én sem tudok elmenni szó nélkül a téma mellett.. Így megosztom veletek a jelenlegi kedvenc esküvői fotósorozatomat!

Általában nem szeretem a híres emberek esküvőiről készült fotókat, mert a többségük mesterkéltnek, hamisnak hat. Viszont akadnak kivételek, mint a Bette Franke esküvőjén készült képek, amelyekből annyira árad a vidámság és a fesztelenség, hogy szinte azonnal átragad ez a hangulat a nézőre is. 

A holland szupermodell 2013-ban házasodott össze Ilja Cornelisz-el. A romantikus hangulatú képek pedig a Holland Vouge oldalán is megjelentek anno, melyekért a divatfotós Marc de Groot a felelős. Bette ruháját egyébként a nővére, Sanne Franke tervezte. 

A pár azóta is boldog házasságban él, és nemrég megszületett kisfiuk is. Bette pedig láthatóan szívesen osztja meg újra, meg újra az instagram oldalán az esküvőjükön készült felvételeket.

képek: Vogue Nederland, Marc de Groot

Nemrég egy hétvégét Párizsban töltöttem. A kánikulában nem kis fejtörést okozott, hogy mégis mennyi, meg milyen ruhát és sminkcuccot vigyek magammal. Nem akartam, csak egy hátizsáknyi cuccal menni, hiszen egy hétvégéről van szó. Végül sikerült teljesíteni a tervet. Így ez alapján összegyűjtöttem pár tippet, mit érdemes magunkkal vinni egy rövidke városnézésre a nyár kellős közepén!

1: A felsők amiket összeválogatunk lehetőleg olyan színűek legyenek, amin nem látszik meg annyira az izzadságfolt. A nagy melegben mindegy mennyi dezodort fújunk, vagy kenünk magunkra, mindenképpen izzadni fogunk valamennyire. Hogy ez ne legyen annyira szembeötlő, érdemes fehér vagy más világosabb színű (de lehetőleg ne szürke) pólókat választani. Ha mégis szürke, az legyen legalább mintás. 

2: Annyi felsőt, zoknit és fehérneműt vigyünk magunkkal, ahány napra megyünk. Fölösleges túlzásokba esni, csak a  táskánk lesz tőle nehezebb.  

3: Bőven elég két alsó részt magunkkal vinnünk. Én egy bő szárú rövidnadrágot és egy szoknyát választottam. Mivel egyik sem tapadós fazon, nagyon kényelmes viselet volt a melegben.

4: Lábbeliből sem kell több kettőnél. Lehetőleg egy nyitottabb és egy zártabb cipőt válasszunk. Én egy púderszínű szandált és egy rövid szárú vászon Converse-t vittem magammal.

5: Kicsit hangoljuk össze a ruhák színeit, így majd könnyebb lesz variálni őket, és nem okoz nagy fejtörést reggel, hogy mit vegyünk fel.

6: Ne vigyünk sok sminkcuccot se, mert a nagy melegben úgyis csak leolvad az arcunkról a festék, vagy letöröljük magunkról óvatlanul. Szóval a folyékony alapozót érdemes otthon hagyni, elég a korrektor és a púder. Plusz szempillaspirál, pirosító, ajakír, és egyebek igény szerint. De tényleg nem érdemes vastagon és erősen sminkelni.

7: Táskából is elég maximum kettő. Nálam egy sárga vászon Use bag hátizsák volt, és egy pici halványbarna retikül. Nem is hiányzott más.

8: Egy vékony pulcsi mindig kell, hiszen estére bárhol hidegebbre fordulhat az idő. Ha pedig repülővel utazunk, ez pláne fontos, hiszen nagyon hűvös tud lenni az utastér. 

9: Ha hosszú a hajunk, mindenképp vigyünk egy hajgumit, vagy valamit amivel összefoghatjuk. Nagyon sokat tud számítani.

10: Ékszerből is elég pár darab. 1-2 karkötő és nyaklánc, ami színben passzol. 

Remélem segítettem ezzel a kis ötlethalmazzal bárkinek, aki éppen utazni készül!

Végezetül pár kép a párizsi kiruccanásomból:

képek: saját

Kicsit megkésve, de törve nem jelentkezek a gardróbtakarítás második részével. Viszont a késedelemnek is megvan az oka. A múlt hétvégén jutottam csak el először egy gardróbvásárra. Mindenképpen ki akartam próbálni, hogyan is működik ez, mennyire hatékony, hogy össze tudjam hasonlítani az online árusítással kapcsolatos tapasztalataimmal.

Így friss élményekkel gazdagodva és a régi tapasztalatokat hozzáadva írom le most, mire érdemes figyelni az egyiknél, mire a másiknál. Nem utolsó sorban pedig azt, hogy mi szól az online eladás és mi a gardróbvásár mellett.

Online eladás

Online eladni sokféleképpen lehet használt cuccainkat. Sok aukciós oldal áll a rendelkezésünkre, készíthetünk tumblr oldalt, ahova feltölthetjük az eladni kívánt ruhák fényképét, hirdethetünk az ilyen témájú fórumokon, és kereshetünk erre szakosodott facebook csoportokat is. Nekem a facebook csoportokon belüli eladás vált be legjobban, így bővebben inkább erről írok most.

Elsőnek mindenképp olyan csoportot keressünk, ami megfelel annak, amit el szeretnénk adni. Van sok olyan csoport, amiben szinte bármit lehet hirdetni, ami felsőruházat. Például a Házi raktár, Ruha turi, Új és használt ruha adásvétel. De bőven találunk specifikusabb csoportokat is, mint a Házi raktár magasabb árkategóriájú és különlegesebb cuccokra szakosodott változata, a Sznob raktár. Vagy még ennél is konkrétabb, direkt márkára szakosodott csoportok is vannak.

Arra érdemes figyelni, hogy a legtöbb ilyen csoport rendelkezik mindenféle szabályokkal arra nézve, miként lehet hirdetni a csoport oldalán. Ezek megszegésével ugyanis ki is tehetnek a csoportból.

Ha több cuccot szeretnénk eladni, akkor jobb ha egy fotóalbumot hozunk létre inkább, mint egyenként kezdjük posztolgatni a ruhák képeit a csoport falára. Mert ha egyenként posztolunk, nekünk is nehezebb lesz követni, hogy valaki érdeklődik-e valami iránt, meg a vevőknek is nehezebb lesz visszakeresni, ha megtetszett valami.

Minél jobb minőségű képeket rakunk fel (szóval nagyjából színhelyesek, rendesen látszik rajta a ruhák fazonja, nem túl pixelesek, nem sötétben fényképezettek, nem elmosódottak), annál több érdeklődőre számíthatunk, és megkímélhetjük magunkat a fölösleges köröktől. Értem ez alatt azt, amikor plusz képeket kérnek a ruháról, mert nem látszik valami, amire kíváncsiak lennének, vagy nem tudják a kép alapján belőni az anyag típusát, stb..

Ne rakjunk fel képet mindenféle mellé írott információ nélkül, mert így az esetleges érdeklődők, az információ hiány miatt kérdésekkel fognak bombázni állandóan. És sok esetben el is vesztik az érdeklődésüket.

Amit jó ha feltüntetünk a képek mellett: a ruha márkája, címkéjére írt mérete, állapota, anyaga, és az ára. Ha albumban van, akkor az album leírásába vagy címébe, ha nem, akkor szintén a kép mellé érdemes feltüntetni, hogy: lehet-e alkudni az árból, hol lehet átvenni, postázzuk-e.

Lehet elsőre soknak tűnik ennyi mindent feltüntetni, de ezzel tényleg csak magunkat kíméljük meg az érdeklődők kérdéseinek tömkelegétől, és így a vevők is tudják mit vesznek meg és hogyan tehetik ezt.

Ha mindezzel megvagyunk, pedig nincs más dolgunk, mint pár naponta/hetente frissíteni a hirdetést úgy, hogy alá kommentelünk akár annyit, hogy: "!!!". Így rendszeresen megjelenik a csoport friss hirdetései között és többen látják.

Az árakat pedig ne toljuk fel túl magasra. Hiába akarunk egy szerintünk tökéletes állapotú cipőt sok pénzért eladni, a túlzó ár csak elijeszti a vevőket. Ha pedig sokáig nem kel el valami, annak érdemes nagyon megvágni az árát, ilyenkor ált könnyen elkel gyorsan, és nem nálunk fogja a helyet foglalni legalább.

Az online eladás legnagyobb előnye, hogy nagyon be tud pörögni, ha folyamatosan foglalkozunk vele, és gyorsan válaszolunk az üzenetekre és kommentekre, könnyen egyeztetjük az adásvétel mikéntjét, és hamar postázunk, ha kell.

Hátránya az lehet, ha pl meg akarnak próbálni egy ruhát, így ezt is le kell egyeztetni, hogy hol és mikor. Időnként megtalálnak olyanok, akik nem komoly érdeklődők, és több üzenetváltás után eltűnnek. Szóval a legfőbb hátránya az, hogy időigényes. Érdemes mérlegelni előtte, hogy tudunk-e elég időt szánni rá.

Gardrób vásár

A gardrób vásárok száma gombamód növekszik az utóbbi fél évben. A Gardrób Közösségi Vásár a legnagyobb és legismertebb ilyen használt ruha piac, de e mellett sok kisebbet is találhatunk, mint a Telephez tartozó Lakásvásár. 

Érdemes jó előre asztalt foglalni az ilyen vásárokra, mert egyrészt gyorsan el szokták kapkodni az asztalokat, de ha marad is a vásár előtt pár nappal, akkor már csak a nem túl jó helyeken. 

Nem árt ha készülünk úgy is a vásárra, hogy akciókat eszelünk ki, ezekhez hirdetőtáblákat készítünk, amiket elhelyezhetünk az asztalon, vagy az asztal körül. Sok vásárlót bevonz az alacsony ár (200-500 Ft-os darabár), vagy az alkudozás lehetősége.

Nem egy asztaltól a túlárazott ruhák (pl egy póló 2000 Ft felett) elriasztották a vevőket. Legjobb az, ha úgy tekintünk az eladandó ruhákra, hogy igen, ez nekünk felesleges, nem tudunk mit kezdeni vele, ezért ha adnak érte pár száz forintot, jól járunk vele, hisz nem csak kis profitot hoz, de meg is szabadulunk tőle. Ha pedig nem veszik meg, vihetjük vissza, és akkor továbbra is foglalja a helyet otthon a szekrényben. Melyik a jobb?

Sokat számít a kedvesség, és az odafigyelés is. Egy savanyú arccal az asztal mögött ülő emberhez nem szívesen megy oda az ember, mert érdekli valami, pláne nem kérdezi meg az árát, vagy bármi mást.. Nem egy példát láttam erre, és valóban alig adtak el valamit. 

Ne menjünk úgy egy ilyen vásárra, hogy mindent el fogunk adni, mert akkor szinte biztosan csalódás fog érni. Mert valamennyi cucc szinte biztosan megmarad, főleg ha sokat viszünk ki. 

Adjuk meg a vásárlóknak a próbálás lehetőségét, és ne féljünk attól, hogy esetleg valaki nem tér vissza a ruhával. Elég sok ruhát adtam oda próbálni, és nem volt példa eltűnésre, mindenki nagyon kedves volt, és többet is adtam el így. 

Úgy vettem észre, táskákat, ékszereket és cipőket könnyebben lehet leadni. Nincs vele annyi macera mint a ruhával, amit általában szeretnek megpróbálni, hogy tényleg jól áll-e. A cipőkbe csak belebújnak és kész, az ékszereket és táskákat meg csak megtapogatják, hogy nem sérült-e vagy bármi. És már vihetik is ha tetszik.

Szóval mi szól a gardróbvásárok mellett?

Lehetőségünk van egyszerre több cucctól megszabadulni, állandó helyszín és időpont egyeztetések nélkül. Ezzel ha elsőre nem is úgy tűnik, sok időt spórolhatunk, mivel az online eladásnál nagyon sok időt emészt fel a hirdetések frissítése, az adásvételi egyeztetések, és az ide-oda szaladgálás az eladott árúval. 

A Gardrób Közösségi Vásáron lehetőség van a nem eladott cuccokat ott hagyni, amiket ők rászoruló családoknak juttatnak el. Így ha már  amúgy sem akarnánk tovább foglalkozni megunt ruhadarabjainkkal, odaadhatjuk másoknak, akiknek nagyobb szükségük van rá.

A gardróbvásár hátránya, hogy ha nagy mennyiségű cuccot viszünk, azt valahogyan oda is kell juttatnunk. Jómagam kicsit megszenvedtem a dugig rakott bőrönddel, még úgy is hogy metróztam, mert sajnos volt ahol nem volt akadálymentesítve a lejáró. Így ha van lehetőségünk rá, előre egyeztessünk egy ismerőssel, akinek van kocsija. Így megúszhatjuk a cipekedést és a taxizást.  

Így a végén még annyit szeretnék mondani, hogy remélem segítettem ezzel a kis összefoglalóval! 

Bármelyik módszert választjuk is, jó ha észben tartjuk, hogy használt ruhákról van szó, amiktől meg akarunk szabadulni. Ne akarjunk ebből meggazdagodni, mert nem lehet. Tartsuk azt szem előtt, hogy ha már inkább nyűg ezzel foglalkozni, és tényleg csak porosodik a szekrényben a sok kihasználatlan cucc, akkor fölösleges őrizgetnünk. Inkább adományozzuk el. Nekünk is jobb lesz, mert nem csak fizikális, de lelki megkönnyebbülést is jelent ezt megtenni. És másoknak is jobb lesz tőle.

Fotók: saját 

Úgy érzem, hogy nem nagyon kell sok szöveget hozzáfűzni ezekhez a képekhez. Ha úgy vesszük semmi extra mondanivalóval nem rendelkeznek a fotók. Mégis Vodianova beszélő szemei, a hol egyszínű, hol sejtelmes fényeket mutató hátterek, és az egyszerű vonalvezetésű ruhák által keltett különös hangulat behúzza a nézőt ebbe a kicsit melankolikus világba. De nem is csoda, hiszen Lindbergh mestere az effajta fekete-fehér hangulatképeknek.

Fotók: Peter Lindbergh, 2b Management

 Elképesztően hangulatos fekete-fehér képekre bukkantam, melyek az idei Cannes-i filmfesztiválon készültek!

Melanie Laurent