Már jócskán az új évben tapicskolunk tudom, de nekem ez lesz az idei első bejegyzésem így február közepén.

2015-el ellentétben most nem fogadtam meg semmi konkrétat. Bár ünnepélyesen bejelenthetem, hogy az előző évi fogadalmamat, hogy nem veszek új cuccokat, sikeresen teljesítettem. :)

Nem, egyáltalan nem volt könnyű. Lévén hozzá voltam szokva, hogyha bármikor olyan kedvem van, vehetek magamnak új ruhákat. Viszont sikerült megállni. És hogy mit vettem először? Melltartókat, a karácsonyra kapott utalványból. Mert tényleg szükségem volt rá. Így megszűnt a kényelmetlen érzés amit az okozott, hogy nem megfelelő méretű melltartókat hordtam. És hát ja, ez volt az egyik legkellemetlenebb része a kihívásnak.

Másodjára új utcai sportcipőket vettem, mert a régit már annyira elhasználtam, hogy elkezdett fájni a lábfejem ha azt hordtam. Hozzáteszem nem egy mai darab volt szegény Adidas Sleek Series cipő, legalább 6-7 éves volt már. Bár tényleg imádtam, hosszabb sétákhoz már biztos nem fogom felvenni. 

Azóta beszereztem pár egyszínű fehér, szürke, és fekete felsőt és trikót, mert ezeket elég sokat hordom, és a régiek többségét kinőttem vagy besárgultak. Meg néhány szoknyát, mert azok közül is sok szorított derékban. (Mellékesem megjegyzem, nem egyet 5 éve vettem, vagy még régebben, csoda hogy eddig kitartottak.)

Szóval, visszatérve a ruhaböjtre, milyen pozitív hatásait tapasztalom a kihívásomnak?

-Sokkal jobban átgondolom, mielőtt megveszek valamit, hogy szükségem van-e rá.

-Könnyebben lebeszélem magam a fölösleges ruhák megvásárlásáról.

-Jobban odafigyelek a minőségre. Például már egyáltalán nem veszek műszálas felsőket, mert tudom, hogy nem érzem jól magam az ilyen darabokban. 

-Másképp tekintek a külsőségekre. Értem ez alatt, hogy inkább simán tárgyaknak tekintem őket, mint hogy személyiséget tulajdonítanék nekik, és úgy érzem én adom hozzájuk a pluszt, ha hordom őket. Régebben ez inkább fordítva volt.

-Sokkal könnyebben adományozom el a megunt darabokat, és ezt leginkább azért teszem, mert ezt érzem helyesnek. Amikor még decemberben hazalátogattam, döbbenten vettem észre, meg mennyi ruhám van a pesti lakásban még mindig. Nekiláttam egy újabb válogatásnak, és kiderült, hogy kábé fele a cuccoknak vagy nem jó már rám, vagy elrongyolódott, vagy egyszerűen nem érzem hogy hordani fogom valaha. Ezekkel már tényleg nem cicóztam, az összeset adományba küldöm, és remélem más majd örömét leli bennük.

-Rászoktam arra, hogy gyakrabban átnézzem a ruháimat, hogy mi kell, mi pedig nem. Az elmúlt szūk másfél hónapban is kiszortíroztam párat.

Így összességében azt mondhatom, hogy volt értelme kibírni ezt az egy évet vásárlás nélkül. A hozzáálásom érezhetõen megváltozott a külsõségeket nézve. És voltaképpen ez volt a célja az egésznek.

És hogy mit tervezek erre az évre?

Szeretnék aktívabb lenni minden téren. Gyakrabban jelentkezni bejegyzésekkel. Többet rajzolni. Rendes munkát találni itt kint Londonban.

Jelenleg egy gyakornoki állásom van egy vintage ruhákkal és férfi ruházattal foglalkozó most induló cégnél, ami renkívül érdekes, hiszen belülrõl figyelhetem, hogyan éplül fel egy divat brand. Azt hiszem errõl még fogok írni bõvebben. Plusz egyre több angol márkát fedezek fel itt kint, majd ezekrõl is szeretnék írni, meg legalább 3 másik bejegyzéskezdemény várja, hogy befejezzem õket..

Szóval van tennivaló bõven. Hamarosan újra jelentkezem. :)